A megye egyik legrégebbi településeként tartják számon, mely már 1219-ben említve van. A Nyírség keleti peremén még a honfoglalás után megtelepedett lakosai gyepű-őrök voltak, ahogy erről a falu foglalkozásnévből eredő (dobos) neve is tanúskodik. Valószínű, hogy első lakói a közeli gyepű védelmével megbízott népek voltak, akik dobolással adtak hírt a közelgő ellenségről, a fenyegető veszedelemről. A falu neve elsőként 1219-ben egy odavaló poroszló nevében tűnik fel, majd első írásos említése 1287-ből való. A XIII. század. végén a Hont-Pázmány nemzetség régi birtokai között találjuk. 1287-ben IV. László király az ellene fellázadó Hontpázmány nembeli Kozma fiaitól (Páltól és testvérétől) elveszi és a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihálynak és fiainak adományozza más birtokokkal együtt. 1296-ban a falunak már temploma van, melyet Szent Márton tiszteletére építettek, mely a mai falun kivűlre esett, azonban azt a múlt sz-ban rossz állapota miatt lebontották. 1294-1308 között a Hont-Pázmány és az Aba nemzetségbeliek között osztozkodás folyik az Aba ág leánynegyede miatt. A régi iratokban ekkor tűnik fel Várasdobos (a mai Pusztadobos) és a Hontpázmányok egykori lakóhelyét KOKAD várát is ekkor említik. (castrum KOKOTH) (Szab.Szatm.74-5) A település uraiként első ízben 1317-ben a Perényiek tűnnek fel, egy birtokvita miatt 1404-ben kap rá új adományt Perényi Gergely. A Perényiek kezén a település gyors fejlődésnek indult. 1421-ben már vásárjogot is kapott. 1945-ig fő birtokosának a Perényi család tekinthető, de mellettük a 18. század-tól a gróf Károlyiak, és Dessewffyek, a XIX. század derekáig a báró Perényi és Dessewffy családokon kívül a Péchy, Bogcha és Lónyai, majd a Perényiek mellett a Dessewffy birtokokat öröklő Jármy, ill. Luby, Péchy és Dienes családok.